„Tegnap jöttem vissza Pentelér ő l, hol sógoromat meglátogattam. G ő zösön mentünk le s fel, s mid ő n Ercsi mellett áthaladtunk, szívem megszorult, mint mindég. Nagyon keveset változott. Néhány új gazdasági épület, melyet Sina emeltetett a faluban közel a Dunához, egy emeletes ház, s néhány új fasor, de a falu s környéke ugyanaz maradt. Ott áll az új kápolna, hol nagyszül ő im nyugszanak, a régi, hová mint gyermek, annyiszor kimentem, a postaház rozzant kerítésével, hol a nagy barackfa alatt Bettivel annyi boldog órát töltöttem, csakhogy a fa, mint mi magunk, kik mint gyermekek alatta ültünk, szinte száradni kezdünk! A másik oldalon a sziget, s az újfalui vadászlak, s az innens ő n a szárazmalom, melynek gépezetén annyiszor törtem fejemet; minden, amint egykor volt, - és mi lett bel ő lem? Ki ösmerne a szomorú utasban, ki a hajó fedezetén körültekint, a gyermekre, s ifjúra, kinek vígsága körözetének csaknem terhére vált. - Nem a változás, melyet magunk körül látunk, ép...
🥰
ReplyDelete